Nyaralások: Italy, France, Monaco élménybeszámoló

Nem is olyan régen, 2011-ben, írtam a blogba, hogy hova is szeretnék utazni, mik a vágyaim. Van úgy, hogy az álmok többször is valóra válnak....

Nagy szerelemem Dél-Franciaország, más néven a Cote d'azur. Boldog voltam, hogy eljuttathattam ide, és reméltem, hogy egyszer visszatérhetek, és újra átélhetem mindazt, amit tavaly.

Fantasztikus volt megpillantani a tengert és a pálmafákat, amelyek azóta is hiányoznak, sétálni az Angol sétányon, fantasztikus volt látni Sanremot. Nizzát, mely közvetlenül az Angyalok Öble mentén húzódik végig, hét kilométer hosszú sétányával már a város részletesebb feltérképezése nélkül is elvarázsolt. Imádtam a leszálló repülőgépeket nézni napozás közben, imádtam, ahogy a tenger "kidobott" a partra. Imádtam a forró köveket a talpam alatt, imádtam a Masséna Place-t a "csücsülő" szobrokkal, a Szent Miklós templomot (orosz ortodox templom) és a többi gyönyörű épületet, Casinokat, az Apollo szobot, melyet mi is lefotóztunk, és jókat nevetgéltünk a vicces fotók készítése közben.

Felejthetetlen volt azoknak a városoknak szépsége, mint például Eze Village, St.Paul de Vence, Menton, Cannes, Monaco, vagy Grand Canyon du Verdon és a felé vezető út. Ahogy a neve is mutatja, egy nagy szurdokvölgyről, egy kanyonról van szó, amelyet egy pici folyócska vágott a hatalmas sziklákba évezredekkel ezelőtt. Hosszú, kanyargós szerpentineken emelkedtünk fel 1200 méter magasba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a völgyre. A Napóleon útjának egy részén haladtunk végig. A mai Route Napoléon, amit 1932-ben nyitottak meg, a császár útvonalát követi a tengerparttól Genoble-ig. Napóleon útja a Juan-öbölből Grasse, Digne és Gap érintésével Grenoble-be vezetett.

2012. szeptember 04-én remélhetőleg ismét átélhetem mindezt. Persze kicsit bánt és zavaró lesz, hogy az akkori barátaim nem lesznek ott... Furcsa lesz nagyon. Most már tudom mire számíthatok, tudom mit akarok MÉG látni.

Most egy kedves munkatársnőm jön velem az útra.

Ahogy tervezgettük az utazást, elhatároztuk, hogy nem bízunk semmit sem a véletlenre. Megkértem az egyik kollégát, hogy vigyen el autóval az utazás napján minket Székesfehérvárra, így időben a találkozópontnál leszünk. Eljött értem, majd elmentünk Tündiért, és indultunk Fehérvárra.

Az utazási irodától már az előleg megfizetésével az ülőhely is meghatározásra kerül, tehát ezzel már akkor tisztában voltunk. Az utazás előtt időben megkaptuk az a beszálláshoz szükséges iratokat, így tudtuk, hogy hol fogunk ülni.
Amikor már a buszon ültünk, akkor már kezdtünk megnyugodni. És elindultunk...

Tündinek kicsit furcsa volt a hosszú utazás, én már tudtam mire számíthatok. Mint ahogyan azt is tudtam, hogy éjjel nem tudok aludni. 3 óránként megállt a busz, mi ilyenkor ezt kihasználtuk. Ekkor volt lehetőség felfrissülni és meginni egy-egy kávét vagy enni egy finom croissant is.
Az út rendkívül hosszú volt, egy-egy társunk már sírni tudott volna a sok üléstől és a lábfájdalmaktól. Kicsit nehéz ezt kibírni, de a látnivalók feledtették ezt velünk. Nagy volt az öröm, amikor másnap 13,00 óra körül végre megérkeztünk Biot szálláshely nagy parkolójába, ahonnan pici várakozás után kis autókkal szállították el a csomagjainkat a kempingbe. Michaellel, a kemping vezetőjével, én már tavaly találkoztam, nagyon kedves és mosolygós férfi, sok mindenben a segítségünkre volt.
Elfoglaltuk a szállást és megkezdtük a kipakolást. Ezután rögtön lementünk a tengerhez, és ott töltöttük a délutánt. Nagyon jólesett a napfény és a pihenés. A napjaink úgy teltek, hogy ébredés után elmentünk tisztálkodni, megvenni a friss bagettet, kiültünk a friss levegőre a kristálytiszta vizű patak mellé reggelizni és eldöntöttük, hogy részt veszünk-e az aktuális napi programon, vagy inkább mi alakítunk ki magunknak programot. Az egyik napon a Verdon-canyonba lehetett utazni, ezen a barátnőm részt vett, mert mondtam neki, hogy ezt feltétlenül látnia kell. Azt hittem, hogy ezen a napon időben visszaér, és lemegyünk a tengerpartra, de sajnos estefelé értek vissza. Sokat voltunk a tengernél, mert azt szerettem volna, ha Tündi is kipiheni magát. Ilyenkor őriztem az álmát /mert szerencsére ő tudott aludni a tengernél/, de azért arra is ügyeltünk, hogy lássuk is....

A mi házunkba került még a 83 éves Ildikó is, akit a nyaralás során nagyon megkedveltem, mert rendkívül tájékozott, jó természetű és fiatalos hölgy volt. Sok mindenben egyezett a véleményünk és több helyre együtt mentünk el. Érdekes volt az ő szemszögéből sétálni Nizzában. Más helyekre vitt el minket, bementünk a Masséna Múzeumhoz is és megálltunk a Negresco Hotelnél is, ahol fényképeket készítettem, sokat sétáltunk, és Monacoban is Ildikó vezetett minket az ő útvonalán. Szerettem az ötleteit: igyunk egy jó kávét itt, vegyünk csokit vagy kávékülönlegességet ott... Vegyünk pici sajtokat egy aprócska boltban. Igen, nagyon jó volt vele IS lenni. Csodásan elvoltunk mi hárman. Imádtunk nézelődni a kempinghez közeli bolhapiacon, ahol csodás kis "kincseket" vettem a családnak is és magamnak is. Jó visszaemlékezni arra, hogy mennyi idő kellett ahhoz, hogy Tündi végre megvegye a krokodil bőr táskát, ami egyébként nagyon illett őhozzá. Hogyan találtunk Ildikónak egy megfelelő fehér kalapot, hogy találtam rá álmaim Nude színű cipőjére potom 3 euroért, milyen érzés volt a gyümölcspiacon vagy a La Fayette-ben nézelődni és sétálni, és milyen csodás volt Monte Carloban, a Casinoban benn lenni. Sétáink során sok fotót készítettünk a "nagy" áruházak előtt is, például a Cartier, Celine, Chanel üzletek előtt. Ismét csodásan éreztem magam, felejthetetlen emlék lesz.